Néma emlékezés
Megjelenés dátuma: 2007. augusztus 30. 04:29.00
Szerző: Vojnovics Viktória

Szombathely - Emlékkövet raktak le tegnap a megyeszékhelyen egy nemzetközi projekt keretében, mely a holocaust áldozatainak állít emléket. Az úgynevezett botlatóköveket a város négy pontján helyezték el.

A civil kezdeményezés Németországból indult útjára 1997-ben. Azóta Gunter Demnig, a kezdeményezés elindítója, a köveket készítő kölni művész ez idáig 269 német, 10 osztrák és 12 magyar településen 12 500 táblácskát illesztett a macskakövek közé vagy az aszfaltba. Magyarországon összesen 14 településen 50 emlékkő jelzi majd az elhurcoltak utolsó szabadon választott lakhelyét. A tegnapi szombathelyi megemlékezésen négy helyi polgárnak állítottak emléket a kis kövekkel. A Fő tér 4-6., a Bejczy utca eleje, a Király utca 9., valamint a Thököly utca 46. szám előtt elhelyezett táblácskák is emlékeztetnek ezentúl a holocaust szombathelyi áldozataira. A táblákon egy-egy nevet fedezhetük fel: Mermelstein József, Wesel Imre, Gábor Albert és Benedikt Márk, mindannyiukat az auschwitzi táborban ölték meg, utolsó lakhelyüket ezentúl a botlatókő jelzi.
A kioltott életet jelölő botlatókövek lerakása tegnap szemerkélő esőben zajlott. A táblák elhelyezését követően egy-egy életutat is megismerhettek a résztvevők.
Feiszt György, a város kulturális tanácsnoka is megemlékezett az áldozatokról. Mint mondta: ezek a kövek személyessé teszik a holocaust áldozataira való emlékezést. Hiszen túl a tragédián, a közös emlékezésen, az is fontos, hogy ne felejtsük el azokat a szombathelyi polgártársakat, városért dolgozó szombathelyieket, akiket elhurcoltak, megöltek. Fontos, hogy a város lakóinak közössége is tudjon róluk, ismerje életüket, s nevük ne merüljön a feledés homályába. Ezt követően a tanácsnok egy csokor virággal köszöntötte Wesel Imre egykori ügyvédnek a kőletételen jelen lévő hozzátartozóját, Wesel Johannát.
Gunter Demnig, a kezdeményezés elindítója elmondta, hogy a Stolpersteine, vagyis a botlókő program nem a tényleges botladozásra utal, hanem arra, ha találkozunk ezekkel a kis réztáblákkal, szívünkkel-lelkünkkel botlunk, hiszen olyasmivel találjuk szembe magunkat, amit nem lehet feldolgozni. Most már itt állnak ezek a táblák örök emlékként, hiszen egy ember csak akkor hal meg, ha a nevét is elfelejtik. A réztáblákat elkészítő mester felidézte, hogy egy áldozat rokona fogalmazta meg számára pontosan, világosan azt, hogy mégis mit jelentenek ezek a kis botlókövek. A már felnőtt férfit ugyanis annak idején a szülei Angliába menekítettek az üldöztetés elől. Sok év után látogatott el ismét a szülőföldjére, Németországba, a kövek elhelyezésekor. Mint mondta, nem állíthat sírköveket a szeretteinek, hiszen Auschwitzban füstté váltak , nincs sírjuk, de úgy érzi, miután egykori lakóházuk előtt elhelyeztük ezeket az emlékező macskaköveket, immár megnyugodva térhet vissza Angliába - emlékezett vissza az egyik németországi emlékkőletételre a kölni mester.

Forrás: vasnepe.hu

A lap tetejére
------------------------------
Vissza a cikkekhez

Valid XHTML 1.0 Transitional

Get Firefox