Emlékező macskakövek

2007. június 19. 10h Baross út 4. ( OFOTÉRT és a T- MObil üzlet előtt, további helyszínek: Szapáry utca 9. , és Szapáry utca 20. )
2007. április végén útjára indult Magyarországon az "Emlékező macskakövek" elnevezésű projekt, amely a második világháború alatt elhurcolt áldozatokról - zsidókról, romákról - emlékezik meg sajátos módon. Egy német művész, a kölni Gunter Demnig kisméretű macskakövekre applikál egy réztáblát, amin az elhurcolt adatai szerepelnek, és ezt az áldozat utolsó válaszott lakhelye előtt a földbe helyezi, ezzel emlékeztetve a járókelőket a történelem e szörnyűidőszakára. A projekt Németországban tíz éve zajlik civil kezdeményezésként, ugyanis adományokból áll össze a pénz egy-egy újabb macskakőre. Ez alatt az idő alatt csaknem 11 ezer követ helyeztek el országszerte.

A projekt egyik legfőbb érdekessége az, hogy nem egy darab mementóról van szó, hanem a kövek folyamatos elhelyezésével egy emlékmű -háló, és egyben köztéri művészeti alkotás épül és bôvül, ráadásul a lábunk előtt/alatt - nem a házak falán vagy arra kijelölt helyszínen.

Idén április végén az első macskakövek et Budapesten illesztette a járdába a művész a német-magyar együttműködéseket segítő Bipolar támogatásával : a Ráday utcában három áldozatnak állított ily módon emléket, melyet a művész előadása, kerekasztal-beszélgetés és kiállítás kísért.

Most országos szinten folytatódik a projekt: június 18-22. között kelet-magyarországi városokban, falvakban helyez el 32 emlékező macskakövet a kölni művész . Ennek keretében június 19-én délelőtt Szolnokon is a járdába illeszt majd három macskakövet. A projekt augusztusban Nyugat-Magyarországon folytatódik.

2007. június 19. 11h
Szolnok

Gombos Imre (1905-1945)
Gansler Sámuel iparosmester és szatócs fiaként Jászapátiban született. Apja mellett a kocsigyártó, később pedig a paplankészítő szakmát tanulta ki. Huszonöt éves korában költözött Szolnokra, ahol modern, villanymotoros varrógépekkel berendezett paplangyártó üzemet alapított. Feleségével a Baross utca 4. szám alatt laktak, gyermekük nem volt. A háború kitörése után többször is behívták munkaszolgálatra. 1944 őszén-telén bátyjával és több ezer sorstársával együtt a nyugati határszélen, az ún. Birodalmi védőállás építésénél dolgoztatták. A front közeledtével, 1945 kora tavaszán századukat gyalogmenetben az Alpok havas, jeges hágóin át megfelelő ellátás és pihenő nélkül, embertelen körülmények között hajtották a mauthauseni koncentrációs táborba. Az éhség, a fagy és az SS-őrség kivégzései következtében a foglyok százával haltak meg a „halálmenet” során, köztük volt Gombos Imre is.

Szabó Barna (1892 Pusztakutas – 1944 Auschwitz) író, újságíró.
Szolnok háború előtti kulturális életének egyik legjelentősebb alakja. Többek között a budapesti liberális Est lapok, majd a Szolnoki Ujság (1932) munkatársa, egyéb közéleti pozíciók mellett a Kiss József irodalmi kör elnöke volt. A debreceni csendőrkerület nyomozó alosztálya már a harmincas évek elejétől megfigyelte, baloldali egyénként tartotta számon. Az 1944. március 20-a körül a városba érkező Gestapo-különítmény a csendőröktől kapott lista alapján az elsők között hurcolta el lakásáról, a Szapáry utca 9. szám alól, ahol egyedül élt. Szabotázzsal, politikai összeesküvéssel vádolt társaival együtt a német titkosrendőrség helyi bázisán, majd a megyeháza pincéjében raboskodott, végül internálták őket. Az internálótáborból indított vonattal Auschwitzba deportálták, ahol gázkamrában gyilkolták meg.

dr. Breuer László (1894 Szolnok – 1944 Auschwitz) ügyvéd.
A német megszállás nyomán más nagyobb vidéki városokhoz hasonlóan Szolnokon is berendezkedett a Gestapo, akik a magyar csendőrséggel és rendőrséggel együttműködve számos prominens zsidó és ellenzéki személyiséget tartóztattak le országszerte. Szolnokról 1944. március végén, április elején szintén elhurcolták a szellemi és üzleti élet számos ismert alakját, közöttük a szociáldemokrata érzelműként számon tartott dr. Breuer Lászlót, több barátjával és kollégájával együtt. Letartóztatásukkor egyúttal otthonukat is birtokba vették, családjukat kiutasítva onnan. Az elsők között került sor Breuerék Szapáry utca 20. szám alatti lakásának elkobzására. Felesége népbírósági tanúvallomása szerint március 27-én megjelent otthonukban egy SS-tiszt egy városi tisztviselővel, és fél óra haladékot adva azonnali kiköltözésüket követelte. A bitorlók az egész berendezést lefoglalták, férje semmilyen személyes tárgyat vagy ruhaneműt nem vihetett magával. Peters Obersturmführer Gestapo-különítménye a népies szecessziós stílusú épületben rendezte be központját. Az internálótáborból dr. Breuer számos sorstársával Auschwitz-Birkenauba került, és feltehetőleg a lágerkomplexum valamelyik altáborában halt meg néhány hónappal később.

Forrás: http://www.szolnokinaplo.hu/?q=node/705

A lap tetejére
------------------------------
Vissza a cikkekhez

Valid XHTML 1.0 Transitional

Get Firefox