STOLPERSTEINE - EMLÉKEZŐ MACSKAKÖVEK

Júniusban Kelet-Magyarországon is elhelyezik az első
Emlékező macskaköveket


1943 és 1945 között zsidók és romák milliói tűntek el Európa városaiból és falvaiból - legtöbbször anélkül, hogy maradandó nyomot hagytak volna maguk után. A Stolperstein-ok - nyersfordításban „botlató kövek” - ezeket a hiányzó nyomokat teszik újra láthatóvá: a kölni művész, Gunter Demnig által macskakövekre applikált réztáblákon az elhurcoltak utolsó lakhelye előtt szembesülünk a személyek adataival. Az április végi budapesti kőelhelyezések után június 18-22. között a művész Kelet-Magyarország több városában, falvában is a járdába illeszt emlékező macskaköveket. A vidéki helyszíneken - Nagykőrösön, Szolnokon, Kiskunhalason, Szegeden, Makón, Újfehértón, Kisvárdán és Mátészalkán - összesen 32 követ helyez el. Van, ahol egész családoknak állít így emléket (Nagykőrös, Makó, Kisvárda), és van, ahol egyetlen áldozat kövét teszi majd le (Újfehértó).

Gunter Demnig betonkockára applikált réztáblácskákba vési az elhurcoltak nevét, születésének és deportációjának időpontját, valamint meggyilkolásának helyszínét. Az így készült, macskakőre emlékeztető művet az áldozat utolsó szabadon választott lakhelyének bejárata előtt a járdába illeszti. Mára mintegy kilencezer ház bejárata előtt „botolhatnak” a német városok és falvak lakói a környékükről elhurcolt szomszédok személyes történetébe.
Ezek a macskakövek nem sírkövek, hanem elgondolkodtató mementók a lakóhelyek mindennapjaiban, melyek a történelmet láthatóvá és kézzelfoghatóvá teszik. Az áldozatokra való emlékezés így plasztikussá, testközelivé és elsősorban nyilvánossá válik. A Stolpersteine projekt egy folyamatosan növekvő, az egyes kövek hálójából összeálló decentrális „emlékmű”, amelyet egy civil művészi kezdeményezés indított útjára és a kezdetektől fogva állami támogatás nélkül, teljes egészében az elkötelezett polgárok munkájából él.
Magyarországon a projektnek több állomása van:
2007. április 26-án Gunter Demnig előadást tartott a budapesti Goethe Intézetben a projektről, amihez kapcsolódóan kerekasztal-beszélgetésre is sor került. Az első köveket 2007. április 27-én helyezte el Budapesten, a Ráday utcában. Ezzel egy időben kiállítás nyílt a Stolpersteine projektről a 2B Galériában, amely június 2-ig volt látogatható. A nyár folyamán (júniusban és augusztusban) az ország keleti és nyugati részében helyez el a művész további emlékező macskaköveket.

Az első magyarországi emlékező macskakövekről az ARTE, ORF és WDR – francia, osztrák, német televíziós csatornák – kooprodukciós dokumentumfilmet forgatnak.

2005 októberében Gunter Demnig megkapta a német állam legmagasabb kitüntetését, a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendjét a Stolpersteine projektért. 2006 augusztusában a művészt Köln díszpolgárává avatták.

Ez a projekt a Bipolar német-magyar együttműködések keretében jött létre. A Bipolar a Kulturstiftung des Bundes (Német Szövetségi Kulturális Alapítvány) kezdeményezése.

Honlap: macskako.net és www.stolpersteine.com, www.projekt-bipolar.net

Projektvezető: Berger Ágnes,
Művész: Gunter Demnig, www.stolpersteine.com
Lebonyolító intézmények:
2B Alapítvány Budapest, www.pipacs.hu/2b
NS-Dokumentationszentrum Köln, www.nsdok.de
További résztvevők:
Lauder Javne Gimnázium Budapest, www.lauder.hu
Holokauszt Emlékközpont Budapest, www.hdke.hu
Sajtókapcsolat: Turóczy Zsuzsa,

Szolnok
2007. június 19. 10:00, Baross u. 4.


Gombos Imre (1905-1945)
Gansler Sámuel iparosmester és szatócs fiaként Jászapátiban született. Apja mellett a kocsigyártó, később pedig a paplankészítő szakmát tanulta ki. Huszonöt éves korában költözött Szolnokra, ahol modern, villanymotoros varrógépekkel berendezett paplangyártó üzemet alapított. Feleségével a Baross utca 4. szám alatt laktak, gyermekük nem volt. A háború kitörése után többször is behívták munkaszolgálatra. 1944 őszén-telén bátyjával és több ezer sorstársával együtt a nyugati határszélen, az ún. Birodalmi védőállás építésénél dolgoztatták. A front közeledtével, 1945 kora tavaszán századukat gyalogmenetben az Alpok havas, jeges hágóin át megfelelő ellátás és pihenő nélkül, embertelen körülmények között hajtották a mauthauseni koncentrációs táborba. Az éhség, a fagy és az SS-őrség kivégzései következtében a foglyok százával haltak meg a „halálmenet” során, köztük volt Gombos Imre is.

Szabó Barna (1892 Pusztakutas – 1944 Auschwitz) író, újságíró.
Szolnok háború előtti kulturális életének egyik legjelentősebb alakja. Többek között a budapesti liberális Est lapok, majd a Szolnoki Ujság (1932) munkatársa, egyéb közéleti pozíciók mellett a Kiss József irodalmi kör elnöke volt. A debreceni csendőrkerület nyomozó alosztálya már a harmincas évek elejétől megfigyelte, baloldali egyénként tartotta számon. Az 1944. március 20-a körül a városba érkező Gestapo-különítmény a csendőröktől kapott lista alapján az elsők között hurcolta el lakásáról, a Szapáry utca 9. szám alól, ahol egyedül élt. Szabotázzsal, politikai összeesküvéssel vádolt társaival együtt a német titkosrendőrség helyi bázisán, majd a megyeháza pincéjében raboskodott, végül internálták őket. Az internálótáborból indított vonattal Auschwitzba deportálták, ahol gázkamrában gyilkolták meg.

dr. Breuer László (1894 Szolnok – 1944 Auschwitz) ügyvéd.
A német megszállás nyomán más nagyobb vidéki városokhoz hasonlóan Szolnokon is berendezkedett a Gestapo, akik a magyar csendőrséggel és rendőrséggel együttműködve számos prominens zsidó és ellenzéki személyiséget tartóztattak le országszerte. Szolnokról 1944. március végén, április elején szintén elhurcolták a szellemi és üzleti élet számos ismert alakját, közöttük a szociáldemokrata érzelműként számon tartott dr. Breuer Lászlót, több barátjával és kollégájával együtt. Letartóztatásukkor egyúttal otthonukat is birtokba vették, családjukat kiutasítva onnan. Az elsők között került sor Breuerék Szapáry utca 20. szám alatti lakásának elkobzására. Felesége népbírósági tanúvallomása szerint március 27-én megjelent otthonukban egy SS-tiszt egy városi tisztviselővel, és fél óra haladékot adva azonnali kiköltözésüket követelte. A bitorlók az egész berendezést lefoglalták, férje semmilyen személyes tárgyat vagy ruhaneműt nem vihetett magával. Peters Obersturmführer Gestapo-különítménye a népies szecessziós stílusú épületben rendezte be központját. Az internálótáborból dr. Breuer számos sorstársával Auschwitz-Birkenauba került, és feltehetőleg a lágerkomplexum valamelyik altáborában halt meg néhány hónappal később.

Forrás: http://www.digitalcity.hu/digitalcity/entity/entityNews....

A lap tetejére
------------------------------
Vissza a cikkekhez

Valid XHTML 1.0 Transitional

Get Firefox